„Nem is kell neki a gyerek, csak velem akar kiszúrni!” Ismerős ez a mondat? Sok válás, különösen a hosszú és konfliktusokkal terhelt elkülönülés során hangzik el ez, vagy valami nagyon hasonló. De valóban így van? Tényleg nem a gyermek a fontos, hanem a szülők egymás ellen irányuló harca?
Ennek a kiderítésében, és a valódi okok feltárásában sokat segíthet a mediátor. Hosszú évekig tartó pereskedést előzhetnek meg a segítségével, amikor megpróbálnak közös dűlőre jutni a gyermek elhelyezésének, a kapcsolattartásnak, és a gyermekkel kapcsolatos egyéb kérdéseknek a rendezésében a szülők. A mediációs eljárás nélkül azonban évek telhetnek el úgy, hogy közben a mindkét fél által hangoztatott „Hiszen én imádom a gyerekemet!” mondat valahogy egészen más értelmet kap. Hiszen mit jelent az, hogy imádom a gyerekemet, ha közben képes vagyok őt kitenni egy olyan szörnyű procedúrának, amely során végig kell néznie, ahogy a szülei marják egymást—látszólag épp az ő érdekében?
A gyermek ilyenkor könnyen olyan helyzetbe kerülhet, amelyben választania kellene azok között, akiket a legjobban szeret. Folyamatosan, több oldalról igyekeznek rá hatni, meggyőzni és befolyásolni—miközben pont a szülőknek kellene számára azt a biztonságos, stabil hátteret nyújtaniuk, amelyre abban az időszakban a legnagyobb szüksége van. Az eszköztárak sajnos kimeríthetetlenek, mikor a szülők igyekeznek a gyermeküket a saját oldalukra állítani. És közben a gyermek, akiért a harc folyik, szépen lassan elcsügged.
A mediátor ennek a megelőzésében segít—támogatja a kommunikációt, és ezáltal a megegyezést is. A mediációs eljárás lehetőséget teremt arra, hogy a felek ne a sérelmeik vagy a bosszú által hozzanak döntéseket, és ne a gyermekükön keresztül próbáljanak meg egymásnak üzenni vagy fájdalmat okozni. A mediáció során nem az a cél, hogy kiderüljön, ki nyeri meg a másikkal szembeni harcot; a kérdés az, hogy hogyan lehet a konfliktust úgy lezárni, hogy közben a gyermek a lehető legkevésbé sérüljön.
A mediáció nem azt jelenti, hogy mindenben egyet kell érteni a másikkal. Inkább azt, hogy lehetőséget adunk magunknak arra, hogy a problémák helyett a megoldást keressük, mert végső soron nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki kapja meg a gyermeket, hanem az, hogy a gyermek hogyan őrizheti meg mindkét szülőjével a szeretetteljes, biztonságos kapcsolatát.